Információk, érdekességek
Tízből nyolc magyar felnőttnek már nincs meg az összes foga
2025. június 20.
Modern fogpótlási megoldások segíthetnek legyőzni a szégyenérzetet
A magyar lakosság az utolsó helyen áll az Európai Unióban a természetes fogakkal rendelkezők arányát tekintve. Míg az uniós átlag 41%, addig itthon mindössze az emberek kevesebb mint ötödének van meg az összes foga – derül ki az Eurobarometer adataiból. A magyarok elsősorban váratlan kiadásokra (60%), autóra, lakásra (37%) vagy utazásra tesznek félre, a fogaik állapotának rendezése nem szerepel a leggyakoribb megtakarítási célok között. Pedig a foghiány nemcsak esztétikai probléma, a rágási képesség elvesztésével, egyéb testi tünetekkel, az arckifejezés torzulásával és nem utolsósorban lelki nehézségekkel is jár. Az érintettek nagy része képes lenne beruházni minőségi fogpótlásra, mégsem teszi, részben a kivehető fogsorhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák, részben a félelem miatt. Pedig a modern fogpótlási technológiák már csaknem fájdalommentesek, és jóval többet tudnak, mint azt a legtöbben gondolnák.
Hetente mintegy 400 ember érdeklődik Magyarország első, kizárólag protézisrögzítésre és műfogsorkészítésre specializálódott szakértőitől arról, „hogyan nyerhetné vissza a rágási képességét.” Legtöbbjük részben vagy már teljesen elveszítette a fogazatát.
„A fogak hiánya túlmutat a rágási nehézségeken. Az állkapocs stabilitása, a fogak összeszorítása hozzájárul a test izmainak összehangolt működéséhez, segíti az erőkifejtést. Fogak nélkül ez a képesség megszűnik. A megváltozott arcberendezés rombolhatja az önértékelést is. Azonban a szégyenérzet és a fogászati beavatkozástól való félelem – főként a korábbi negatív tapasztalatok, esetleges traumák miatt – tovább nehezíti a helyzetet” – magyarázza dr. Szabó László, fogszakorvos, protézisrögzítés-szakértő.
Még élnek az előítéletek a kivehető fogsorról
„Amikor az ember elveszíti az utolsó fogait, az pszichésen is nagy megterhelést jelent az emberek számára. Egy gondos fogorvos igyekszik a műfogsorhoz kapcsolódó pszichés problémákat is megoldani. A páciensek egyik része teljesen elzárkózik a kivehető fogsor lehetőségétől, másoknál ez nem okoz problémát, de nyilván a pénztárca is dönt. Mi elsősorban azokat szólítjuk meg, akik érzik, hogy a fogazatuk állapota már kritikus, és félő, hogy elveszítik a megmaradt fogaikat is. Ezek az emberek jellemzően már rendelkeznek valamilyen fogpótlással, amely instabillá vált, fájdalmat okoz, vagy már alig tudnak vele rágni. Sokan közülük a néhány megmaradt saját foggal próbálnak boldogulni, de tisztában vannak vele, hogy eljön az a pont, amikor valamilyen megoldást kell találniuk” – mondja a fogszakorvos.A fogorvoslás napjainkban főképp a nagy, komoly, implantációs műtétekkel járó beavatkozásokra és a rögzített pótlásokra fókuszál. Az egyetemi oktatásban is ezen van a hangsúly. A kivehető fogsorok készítésének presztízse alacsonyabb, pedig a rögzített, kivehető fogsorok készítése egyedi szaktudást igényel, mind a fogorvos, mind a fogtechnikai laboratórium oldaláról. Ma már rendelkezésre állnak olyan innovatív technológiák, amelyekkel valóban jó minőségű pótlást lehet készíteni.
„Az embereket sok esetben riasztja a kivehető protézis fogalma a hozzá kapcsolódó előítéletek miatt. Pedig egy korszerű, minőségi kivehető fogsor már régen meghaladta azt a képet, amikor a fogsor éjszaka egy pohárban van az éjjeliszekrényen. Mindössze a reggeli és az esti tisztítás idejére szükséges eltávolítani, és alvás közben is viselhető. Természetesen igényel bizonyos kompromisszumokat a mindennapokban ez a megoldás is, de a páciensek beszámolója szerint akár diót is lehet vele ropogtatni” – hangsúlyozza dr. Szabó László.
Könnyebb haladni az életben, ha mindenben a jót látjuk
2025. június 14.
– Ahogy beléptem hozzád a helyiségbe, láttam, hogy az van kiírva: Nővarázsoló Műhely. Mit jelent ez?
– Ez már egy 18 éves program. Alapjában véve egy fotóstúdió nevét takarja, de ennél azért sokkal többet jelent. Régen volt egy saját tervezésű kismamaruha-kollekcióm, amit folyamatosan fotózni kellett. Mivel én amatőr fotós is voltam, ezért elgondolkodtam, hogy kellene csinálni egy fotóstúdiót, mert ez megkönnyítené a munkát. Az eszközöket kellett hozzá beszereznem, és beindítottam. Egyszer aztán jött egy hölgy, hogy csináljak róla kissé szexisebb fotókat, amit a párjának ajándékozna. Ez annyira jól sikerült, hogy terjedt a hír, és egyre csak jöttek-jöttek a nők fotózásra. És jöttek a kérdések is: sminkes van? Fodrász van? Stylist van? Hát akkor lesz, gondoltam, s már csak azt vettem észre, hogy egy működő fotóstúdióm van. De kellett egy név is. Így született meg a Nővarázsoló Műhely. Nyilván azóta már számtalan módon fejlődött ez a program.
– A Nővarázsoló Műhely fotózása a külsőnkre és a lelkünkre is hat?
– Igen, nagyon is! S a nők nemcsak azért festenek jól a kész fotókon, mert jó a smink, a haj, a ruha, hanem azért, mert amikor ebben a „felturbózott” állapotban belenéznek a tükörbe, maguk is meglátják önnön csodálatosságukat! Kérdik: „Te jó ég, ez én vagyok?” Az a mélységes hála, önelfogadás és önszeretet kiül az arcukra, megjelenik a tekintetükben, a kisugárzásukban, és már ragyognak is a képen.
– Amikor olvastam az önéletrajzodat, az fogalmazódott meg bennem, hogy te egy komplex nő vagy, annyi mindennel foglalkozol. Tudatosan váltál ilyenné?
– Emlékszem, hogy már a húszas éveim elején volt bennem egyfajta tudatosság. Úgy gondoltam, az a biztos, ha több dologgal foglalkozom. Kevesebb az esélye annak, hogy egyszerre mindegyikre kevés az igény. De a legfőbb oka ennek, hogy nagyon sok mindent szeretek csinálni. Nyitott és kíváncsi ember vagyok. És mindig többet akarok tudni, ezért folyamatosan képzem is magam. Amit szeretek, azt szeretném csinálni is.
– A sok tevékenységed közül van, amelyik elsőbbséget élvez? Mit mondasz magadról, te ki vagy, mit csinálsz?
– Azt hiszem, egyfajta „Adó” vagyok, én adok az embereknek. Ezen sokat gondolkodtam, hogy mi az én életfeladatom. Hiszek benne, hogy ezt mindenkinek meg kell találnia. Történhet az emberrel sok nehéz dolog, nekem is többször kellett újraépítenem az egzisztenciámat a három gyermekemmel. Nem volt könnyű az életem nekem sem, most kezd egy kicsit könnyebb lenni, de ebben sok szellemi munka is van. Alapvetően énekesnő vagyok, műsorvezető, rádióztam is, 31 éve éneket oktatok, 18 éve fotóstúdióm van, és 2 éve dolgozom családállító terapeutaként is. Ezen elgondolkodva, hogy ezekben mi a közös, és mindezt a holisztikus, a tudatos gondolkodásommal szemlélve, rájöttem, hogy mindegyikben adok valamit az embereknek. Sokszor érzem azt, hogy nagyon szeretném átadni az embereknek az én gondolkodásmódomat. Azt, ami nekem segít, ha nem vagyok jól, kibillenek az egyensúlyomból vagy netán dühöt, félelmet érzek. Szeretném, hogy mindenkinek könnyű legyen elengedni embereket, helyzeteket, hogy az emberek csak addig legyenek szomorúak, amíg az felismerést, megértést hoz, és így a szükséges megélést. Hogy a lehető leggyorsabban legyenek képesek visszanyerni stresszhelyzetben a belső békét. Mindig kell tudnunk másik szemszögből, másik oldalról is ránézni a dolgokra, különösen a rossz dolgokra, amik velünk történnek. És ha tudunk úgy gondolkodni, hogy ez a számunkra rossznak tűnő dolog vajon mit akar nekünk mutatni? Miért történik ez velünk? Mire akar tanítani? Akkor tudunk úgy élni, hogy megértjük, mi mit tanít nekünk, és mi az a jó, amit magával hozott. Így nem temetkezünk önsajnálatba. Azzal előbbre jutunk, ha csak kesergünk? Semmiképpen! Inkább tegyünk fel jó, előre vivő kérdéseket önmagunknak: „Miért jött ez a rossz dolog az életembe? Mit tudok belőle kamatoztatni? Vajon milyen pozitív hozadéka lesz? Miképpen lehetek ettől jobb, erősebb, értékesebb ember?” Ezzel a gondolkodással, szerintem, sokkal gyorsabban lehet előrejutni, és kevesebb lesz a fájdalom. Sok szomorú nőt látok, mert pl. elhagyta a férje egy fiatalabbért. Én erről úgy gondolkodom, hogy ha engem valaki elhagyott, nem kellek neki, akkor az a valaki nekem sem kell. Vagy azt is lehet gondolni, hogy eddig tartott a közös utunk, beteljesült a karmánk, ennyi volt a közös tanulási idő. Most már más lesz az utunk.
Azt hiszem, én az elengedésben elég jó vagyok, nem ragaszkodom feleslegesen a dolgokhoz. látom, hogy 15-20 éve élnek emberek társas magányban, nem is beszélgetnek már egymással, arról nem is szólva, hogy meg sem ölelik egymást. Akkor miért vannak együtt? A gyermekek miatt, a vagyon miatt? Ez az ÉLET, nem valami kis jelentéktelen, átmeneti esemény! Én többször is döntöttem úgy, akkor inkább egyedül vagyok, mintsem egy kapcsolatban rosszul. Rosszabbul nem akarok lenni csak azért, hogy legyen egy párom.
Magyar tudósok felfedezték, hogyan élhetik túl „zombiként” a rákos sejtek a kemoterápiát
2025. június 08.
Meglepő mechanizmust fedeztek fel a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont (HUN-REN TTK) és az Országos Onkológiai Intézet (OOI) kutatói. A kezelés során az emlőráksejtek „zombi” állapotba kerülve túlélik a kemoterápiát, elkerülve ezzel az immunrendszer támadását, később újra aktiválódnak, és újjáépítik a daganatot.
Évtizedeken át úgy vélték, hogy a terápia-indukálta szeneszcencia (TIS) egy visszafordíthatatlan folyamat, amely a károsodott sejteket állandó nyugalmi állapotba kényszeríti, mielőtt végleg elpusztulnának. Azonban egy magyar kutatócsoport a TIS sejtek egysejt-szekvenálással történő feltérképezésével, egy eddig még nem alkalmazott eljárással feltárta, hogy a rákos sejtek képesek megszökni ebből az állapotból, és újraindítani a daganat növekedését.
A riasztó eredmények szerint a „zombi állapot” a vizsgált FDA (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) által jóváhagyott gyógyszerek felével szemben védelmet nyújtott, az eddig sejthalál mechanizmusnak gondolt TIS-ből teljes értékű túlélési stratégiát csinálva. A Molecular Cancer című folyóiratban közzétett eredmények egyfelől lehetőséget nyújtanak új, TIS-célzó terápiák kifejlesztésére, másfelől pedig komoly figyelmeztetést jelentenek az orvosoknak: ha a TIS-t terápiás végpontként kezelik, annak komoly ára lehet, a rákos sejtek megszökhetnek és újraindíthatják a tumornövekedést, miközben számos más gyógyszerrel szemben is ellenállóvá válnak.
Magyarországon először végeztek MR-vezérelt katéteres ablációt a Semmelweis Egyetemen
2025. június 03.
Itthon először hajtottak végre szívkatéteres ablációt MR-készülék segítségével a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A betegnek pitvari flattern, azaz pitvari lebegés miatt volt szüksége a beavatkozásra. A jobb képalkotást lehetővé tevő és a hagyományos, röntgenes ablációhoz képest sugárzással sem járó eljárást európai szinten is az elsők között végezték el a Semmelweis Egyetemen, a katétereket gyártó cég legújabb térképezési szoftverét pedig a régióban először alkalmazták a műtét során.
„A katéteres abláció fejlődését végigkövethettem pályámon: a ’90-es évek közepén én honosíthattam meg a katéteres ablációt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán és az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvari lebegés ablációját Magyarországon elsőként alkalmaztuk. Most pedig ugyanitt az országban elsőként végezhettünk el pitvari lebegés ablációját MR-készülék segítségével” – mutatott rá dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a klinika igazgatója.
Mint elmondta, a városmajori klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában számos ablációs vizsgálatot és ablációskatéter-fejlesztést végeztek. Az MR-készülékben végrehajtott beavatkozást több mint öt éve tervezték, mire eljutottak a mostani műtétig.
A katéteres abláció egyik nehézsége, hogy a szívben elektromos jelek és röntgensugár segítségével tájékozódunk. A röntgen alapján azonban nem kapunk visszajelzést a különféle ablációs energiák szívre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy mekkora a lézió, azaz a célzott károsodás. Ezek megoldására teremt egy új opciót, hogy a mágneses rezonancia vizsgálattal együtt végezzük az ablációs műtéteket, hiszen az MR-ben a szív leképezése szöveti szinten történik, ezzel egyidőben pedig létre tudunk hozni egy anatómiai térképet a szervről, amely segít a tájékozódásban
– magyarázta. Mint dr. Merkely Béla elmondta, a beavatkozás egyelőre bizonyos betegségcsoportok esetén alkalmazható itthon, de ahogy fejlődik a technológia, úgy lesz lehetőség egyre több indikációban használni. A jövőben akár a stroke-kal kapcsolatos katéteres intervenciók is elvégezhetővé válnak MR-ben.
A halállal kapcsolatos tabutémák ledöntése is feladata az SZTE Életvégi Méltóság Munkacsoportjának
2025. május 28.
Mindenkit érint, de senki sem szeret beszélni róla. Az elmúlás és annak körülményei vannak az SZTE Életvégi Méltóság Munkacsoport tevékenységének fókuszában, amely júniusban konferenciát szervez a témában.
A WHO definíciója alapján a palliatív ellátás: „a beteg hatékony és teljes körű ellátása akkor, amikor a betegség nem reagál a gyógyító célú kezelésekre, és amikor a fájdalom és egyéb tünetek enyhítése pszichológiai, szociális és spirituális problémák megoldása kiemelkedő jelentőségű feladat.”
Magyarországon az életvégi támogatás egyik szervezett formája a hospice-palliatív ellátás, amely elsősorban daganatos betegek számára biztosítja életük utolsó szakaszában a méltóságteljes, fájdalommentes életet, figyelembe véve testi, lelki, szociális és vallási szükségleteiket és a hozzátartozók támogatását. Az Életvégi Méltóság Munkacsoport a Szegedi Tudományegyetem több intézetében, illetve klinikáján dolgozó, az életvégi ellátás fejlesztésében elkötelezett önkéntesekből jött létre, feladata az életvégi ellátás különböző aspektusának fejlesztése, egyebek mellett képzések elősegítése, kutatás, jogi segítségnyújtás megszervezése, etikai kérdések felvetése, társadalmi párbeszéd elősegítése a témáról, a betegellátás fejlesztésére irányuló lobbitevékenység, társadalmi érzékenyítés.
– Fontos célunk még, hogy az oktatásban is egyre inkább megjelenjen az életvégi méltóság kérdése, hogy az egyetemi hallgatók már a képzésük során halljanak az életvégi tervezéssel, haldokolással, halállal kapcsolatos témákról. Ha képzésről beszélünk, akkor a kutatás sem hagyható figyelmen kívül. Egyre több szakdolgozó és TDK hallgató keres meg minket, hogy szívesen vizsgálná ezt a témát. Alapvetően kevés a hazai vizsgálat ebben a témában, így bőven van mit feltárni – tudtuk meg Dr. Kassai Szilviától, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézet adjunktusától.
Közös célként fogalmazódott meg egy intézményesített fekvőbeteg hospice ellátás létrehozása. Ennek megvalósításához az erőforrások előteremtése komoly kihívást jelent, de a szakmai összefogás, az elköteleződés és a hosszú távú tervezés lehetővé teheti, hogy lépésről lépésre közelebb kerüljenek ennek a fontos ellátási formának a megvalósításához Csongrád-Csanád vármegyében.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...237